Nagyprónay János

A KIS ANGÉLA KRÓNIKÁI

8.évad/17.rész

Erőviszonyok

            Óráknak tűnő percekig várunk Zsoltra. Iszonyú dühös vagyok, Sarah látván ezt, kárörvendően mosolyog rám. Miért is gondoltam, hogy sikerülhet megmenekülni előle? Felette még senki sem aratott győzelmet, ahogy ő is mondta.

            - Tán haragszol, kadét? – von kérdőre.

            Nincs mit mondanom. Felesleges beszélnem. Egyszerűen hagynom kell, hogy csak úgy pörögjenek az események. Még talán meg is úszhatjuk valahogy. Bár szerintem jobb, ha nem lovalom bele magam ebbe az ábrándba.

            - Látszik rajtad – folytatja Sarah. – Ugyanolyan vagy, mint amikor rám támadtál. Előjött belőled a harcos.

            - Nem érdekel, mit gondolsz – vágom rá.

            - De azért növeli az önbizalmad, nem?

            - Nem.

            - Pedig kéne. Ritkán szálltak így szembe velem. Nagyon ritkán. És tudod, egyik sem él már.

            - Most megijednem kéne, vagy hálásnak lennem, amiért megkíméltél?

            - Szerintem, mindkettő.

            - Azt várhatod. Amíg csak élsz.

            Büszke mosollyal néz a szemembe.

            - Ugye tudod, hogy most elveszíted a nővéredet? – veti oda nekem.

            Ökölbe szorulnak a kezeim.

            - Ha csak a haja a szála is… - kezdem.

            - Akkor mi lesz? – vág közbe. – Semmi. Semmi, kadét. Téged életben hagylak. De csak azért, mert kell a táska. És különben is. Jobb, ha tudod, hogy ez miattad fog történni. Te leszel a felelős a nővéred haláláért.

- Miért?

- Mert megegyeztünk, kadét. Megegyeztünk, hogy te leszel az, aki jobb belátásra bírja. Nem tetted meg. Ezért most mindketten fizetni fogtok. Meg kellett volna tanulnod az életben, hogy mindennek következményei vannak. A világ ilyen, Angéla. Így működik. Később ezért még hálás leszel nekem. Most még nem hiszed el, de ahogy telnek múlnak az évek, rájössz, hogy igazam volt.

            - Nem fogom hagyni.

            - Pedig kénytelen leszel.

            A vállához rögzített rádióhoz nyúl.

            - Hol vagy már? – kérdi Zsolttól. – Már háromszor is ideérhettél volna.

            Semmi válasz.

            - Zsolt! – szól bele parancsolóan.

            - Zsolt nem ér rá – hallatszik onnan az ismerős hang.

            Sarah szemeiben először jelenik meg igazán a félelem.

            - Amanda – súgja.

            - Így van – feleli az higgadtan. – Látlak téged. És te látsz?

            Sarah gyorsan a fenyő takarásába áll.

            - Most pedig én látlak – szól bele Ágota. – Jobb, ha elkezdesz szaladni az út felé.

            Sarah belemarkol a kabátomba és maga mellé rángat.

            - Hol van Zsolt? – kiáltja. – Hol van?

            - Egyelőre még biztonságban – feleli Amanda. – De ez tőled is függ.

            - Nem vagy abban a helyzetben, hogy fenyegess, zsoldos! Itt van mellettem Angéla! Az ő életét kockáztatod!

            - Te is jól tudod, hogy innen úgysem jutnál ki élve.

            Sarah megindul velem a fa takarásában egy nagyobb szikla irányába. Miközben vonszol maga mellett, tőlem jobbra látok valakit az egyik fa mögül a másik felé futni. Remek. Körbe vagyunk véve.

            - Nem ebben egyeztünk meg! – sziszegi Sarah a rádióba. – Mégis, mit képzelsz magadról? Hol a táskám?

            - A táskád remek helyen van. Ott a helyén. Tudhattad volna, hogy azt lehetetlen megszerezni.

            - Ezt nagyon meg fogod bánni!

            - Nem, Sarah. Te fogod megbánni ezt. Ahogy te is mondtad az előbb Angélának. „Meg kellett volna tanulnod az életben, hogy mindennek következményei vannak.” Lehettél volna olyan bölcs, mint a bátyád. De nem voltál. A világ ilyen, Sarah.

            A szikla takarásában állunk meg. Sarah rám szegezi a fegyverét. Látszik, hogy fél és kezd pánikba esni. Folyamatosan a fákat figyeli. Remegni kezd a keze. Attól félek, hogy meghúzza a ravaszt.

            - Azonnal engedjétek el Zsoltot! – kiáltja az erdő felé. – Azonnal!

            - Jobbat mondok – szólal a rádióból a még mindig higgadt Amanda. – Most azonnal leteszed a fegyvert és megadod magad.

            - Soha!

            - Pedig nincs más választásod. És bármit teszel, jobb, ha tudod, hogy ezt a küldetést elvesztetted. Le vagy győzve, Sarah. Sakk-matt.

            Erre ez a szörnyeteg elmosolyodik. Most kezdek csak igazán félni tőle.

            - Nem, Amanda – súgja sejtelmesen a rádióba. – Nem, zsoldos. Én nem félek a haláltól. Neked pedig számolnod kell azzal, hogy a hátralévő életed másról sem fog szólni, csakis a bűntudatról. Hacsak, nem döntesz másképp. Még mindig életet menthetsz. Szóval, add fel. Háromig számolok.

            - Ezt most humornak szántad? – kérdi Amanda. – Mert annak elég gyenge.

            - Háromig számolok.

            - Már négynél kéne tartanod. Húzod az időt?

            - Jól van. Te akartad.

            Azzal fogja a rádiót és jól messzire hajítja. Amikor visszafordul hozzám, rögtön elmosolyodik. Bár ne tenné. Most kezdek igazán félni tőle.

            - Sajnálom, Angéla – súgja. – Köszönd a zsoldosnak.

            Már annyiszor voltam ilyen helyzetben, hogy már egyáltalán nem félek. Csak szomorú vagyok, amiért nem láthatom még utoljára egyszer a Nővéremet. Talán van túlvilág, ahonnan még láthatom.

            Ekkor Sarah szemei megcsillannak a döbbenettől.

            - Dobd el – súgja mögüle Amanda. – Gyerünk.

            - Nem – vágja rá Sarah. – Te dobd el.

            - Most én számolok háromig. És veled ellentétben, én nem fogok habozni. Utána pedig Zsolt is követ téged a fények birodalmába. Dönts okosan, Sarah. Gondolj arra, hogy bár most vesztettél, később majd bosszút állhatsz rajtam. Én állok elébe. Nem te leszel az első, aki megpróbálja.

            - Ezt nagyon meg fogod bánni.

            - Biztos, hogy nem fogom. Kettőnk közül én vagyok a harcos, nem pedig te.

            - Meg fogod bánni, akkor is.

            Azzal Sarah a hóba dobja a fegyverét. Felteszi a kezét. Tőlem jobbra az egyik fa mögül előlép Ágota, egy másik mögül pedig Márk. Amanda azonnal a sziklának löki Sarah-t, aki a kezeivel tompít és megáll nekünk háttal. Egyszercsak a kabátjának ujja alól előugrik egy fekete, kommunikátorhoz hasonló műszer.

            A szívem egyre hevesebben ver. Ez a robbanószerkezet, ami el is kezdett villogni. Amanda ledöbben, mire Sarah szépen lassan megfordul a győzelemittas mosolyával. Vet felém egy pillantást, majd a többiek felé fordul.

            - Nos – kezdi halkan. – Azt hiszem, most újra át kéne gondolni az erőviszonyokat. Nem igaz, zsoldosok?

folyt.köv.

2024.november 16-22.

Budapest

Rajz: AI