Nagyprónay János
VALENTINA ÚTJA

7.rész
A Fény harcosa

Alexa belenézett a démoni tekintetű lány szemeibe, mire az kezdett kizökkenni a győzelemittas mámorából. A nyomozónő az ellenfele lelkét tanulmányozta és próbált minél több információhoz jutni.
- Kamilla – súgta. – A neved Kamilla.
- Ügyes – biccentett az.
A démonlány ekkor nekirontott, de Alexa kinyújtva a jobb karját, kék fénycsóvát lövellt felé, mire az nekicsapódott a fának. A Fény harcosa érezte, hogy a mögötte álló nekiszalad, ezért az utolsó pillanatban megfordulva egy láthatatlan energiával egy bokorba repítette azt. A többi kettő oldalról támadta meg, mire őt felugrott a levegőbe. Még maga sem hitte, hogy még képes ilyesmire, olyan régen kellett használnia az erejét. Kék fénycsóvát lövellt a két harcosra, akik ájultan terültek el.
Kamilla a haragtól vicsorgott, aztán üvöltve repült Alexa felé és arcon ütötte. A nyomozónő nekicsattant a vonat kocsijának. A démonlány ezután kényelmesen leereszkedett a földre.
- Ő az enyém – szólt oda a magukhoz térő harcosainak.
Alexa a sínek melletti árokban feküdt és alig bírt mozdulni. Látta, amint a démonlány közeledik felé. Aztán hallott még valakit. Egy rémülten feléjük kocogó férfit pillantott meg, aki nem is sejtette, mekkora veszély leselkedik rá.
- Minden rendben? – kérdezte az aggodalmasan.
Alexa érezte, hogy ez a férfi a mozdonyvezető.
- Meneküljön innen! – kiáltotta neki. – Gyorsan! Szaladjon!
Az ötvenes éveiben járó férfi döbbenten fordult az őt citromsárga fénnyel izzó szemekkel bámuló Kamillára. Hátrálni kezdett, de a démonlány egy szempillantás alatt mellette termett és az arcára tette a kezét. Egy sárga villanás után a mozdonyvezető holtan rogyott össze. Alexa összeszedte az erejét.
Felpattant, mire a démonlány azonnal mellé teleportált. Alexa villámgyorsan védett ki három ütést, majd a kék fénycsóvával a tehervagonnak repítette ellenfelét. Kamilla áttörte maga mögött a kocsi oldalát.
Alexa teleportált néhány méterrel odébb és a fák között szaladni kezdett előre. Érezte, hogy a Sötétség harcosa már a nyomában van. Ennyire erős és gyors ellenféllel még nem találkozott a Sötét Univerzum köréből. Fel kell adnia, gondolta magában. Egy közeli településre koncentrált. Ajka. Oda kell teleportálnia. Nem szégyen feladni, pláne, ha kijött a gyakorlatból. Ekkor érezte a nagy erejű energiát, ami hirtelen előre lökte. Arccal a hóba zuhant. Hallotta maga mögött Kamilla lépteit.
- Törődtél volna a saját dolgoddal – mondta a harcos.
Ekkor Alexával megfordult a világ és érezte, amint egy fának csapódik. Iszonyatos fájdalommal terült el a hóban. Az ég felé tornyosuló fákat figyelte. Zihált. Egyszer csak megjelent felette Kamilla.
- Kellett neked Valentina után nyomoznod – folytatta a démonlány. – Az úrnőnk után.
- Vagy úgy – mondta Alexa. – Szóval ő miatta vagy ennyire dühös?
- Úgy bizony. Valentina egy kiválasztott. Ellentétben veled.
A nyomozónő elmosolyodott.
- Ezt megbeszéljük később – közölte halkan. – Szép estét!
Azzal hirtelen eltűnt Kamilla szeme elől. A démonlány erre pánikba esett és féktelen haragjában felüvöltött és a körülötte sorakozó fákról lerepülő hó forgószélként keringett körülötte.

*

Izabella egy cseppet sem lepődött meg azon, hogy kikapcsoltak a fények. A falnak dőlt háttal és amennyire csak tudott, fülelt. Egyetlen árva hangot sem hallott. Még egy reccsenést sem. Semmit. Várta, míg szépen lassan hozzászokik a szeme a sötétséghez. A folyosó végi szoba ajtaja nyitva állt és a kinti fények valamelyest megvilágították a hálószobát. Tőle balra a fürdőszoba lehet.
Maga mögé pillantott, de csak a folyosó körvonalait látta. Semmi mozgás. Se egy sziluett. Amilyen halkan csak tudta, elővette a zseblámpáját és bekapcsolta. Szorosan a fal mellett, szinte hangtalan léptekkel megindult a fürdőszoba felé. Az ajtaja befelé nyílik és nyitva is áll. Egy széles zuhanykabin. A tükör mellett kisebb polcok. Az ajtó mellett nem áll senki. A padló megreccsent.
Izabella megfordult, de csak a folyosó falát látta. Először balra, majd jobbra irányította a fényt. Sehol senki. Lassan megindult a hálószoba felé. Megállt tőle balra falnál, benézett a szobába, majd hirtelen belépett és körbefordult a fénnyel. Az ágyban senki sem feküdt. A hatalmas képernyőjű tévé mellett egy fekete polc állt. Ismét reccsent a padló. A fejvadásznő az ablak felé fordult. Radiátor.
Lassan megindult visszafelé a folyosóra. Óvatosan lépkedett. Talán, amikor felfelé jött, rossz irányban indult el. Nem a hálószoba felé balra, hanem a többi szoba felé jobbra kellett volna indulnia. De a fürdőszobában és a hálószobában égett a villany. Elterelés. Ismét belesétált egy csapdába.
A lépcsőhöz érve egy pillanatra lefelé irányította a fényt, aztán vissza folyosó felé. Három szobát látott. Mindegyiknek nyitva állt az ajtaja. Az első kettő jobboldalt, az utolsó baloldalt nyílik. Valamelyikben ott kell lennie Valentinának, mivel az alsó szinten senkit sem talált.
Bevilágított az elsőbe. Íróasztal, laptop, mappák, iratok. Egy kanapé. Izabella a fal mellett haladva lépdelt a következőhöz. Két ruhásszekrény. Egy nagy tükör. Talán az iszonyat lánya a szekrényben van? Meg kell róla győződnie. Ám előbb be kell néznie a másik szobába, mert érezte, hogy onnan jöhet a támadás.
Jobbra, a fal mentén közeledett a szobához.
- Szia – súgta egy női hang a fülébe.
A fejvadásznő megfordult, mire a fények felkapcsolódtak és Valentina kiütötte a kezéből a fegyvert. Izabella arcon ütötte a lányt, mire az hanyatt vágódott. Valentina hangosan felnevetett és becélozta őt, mire ő rögvest kirúgta a kezéből a fegyvert. A zsebébe akart nyúlni az altatólövedékes fegyverért, amikor az iszonyat lánya valami természetfeletti gyorsasággal felpattant és feléje ütött.
Izabella elhajolt az ütések elől, amitől Valentina kezdett dühös lenni. A fejvadásznő az alkarjával kivédett egy rúgást és egy villámgyors fordulat után három pofont is lekevert a lánynak. Valentina bár megszédült, mégis elhárított egy újabb ütést, majd fejbe rúgta a nőt, aki a padlóra esett.
Valentina még egyszer bele akart rúgni, de Izabella elkapta a lábát és kirúgta a másikat. Az iszonyat lánya elterült a földön, a fejvadásznő pedig felpattant. Ám nem sok ideje volt győztes helyzetben maradni, mert az ellenfele követhetetlen gyorsasággal felugrott onnan és ütések sorozatát mérte rá. Izabella egyre nehezebben hárította el őket, de nem esett pánikba. Valentina nagyon gyors, állapította meg, de most dühből harcol vele, ami egy kicsit meggyengíti. Ahogy ezt kigondolta, megfordult vele a világ.
Az ütés nagyon erős volt, de Izabella rögvest viszonozta. Valentina elhajolt előle, aztán hátraszaltózott egyet. A fejvadásznő látta, hogy a lány a fegyverét akarja felkapni a földről. Azonnal egy tigrisbukfenccel feléje vetődött. Feldöntötte Valentinát, aki azonnal fejbe rúgta. A fejvadásznő megszédült. Egy újabb rúgástól egy pillanatra teljesen elsötétült előtte a világ. Azt hitte, máris vesztett, azonban Valentina nem érte el a pisztolyát. Neki kell elérnie helyette. De nem ölheti meg.
Izabella hiába tökélte el magát, egy szempillantás alatt megfordult vele a világ. Talpon volt és Valentina ütlegelni kezdte. A fejvadásznő alig értette, mi történik vele, közel volt az ájuláshoz.
Elterült a földön. Hallotta, amint Valentina visszafelé lépdel. Nyilván a fegyveréért. Izabella összeszedte minden erejét és villámgyorsan kúszni kezdett az ő pisztolyáért. Nagyon távolinak tűnt, de olyan gyorsan mozgott, hogy egyre közelebb került hozzá. Az altatólövedékes fegyver sikerében nem bízott.
Végül sikerült elérnie, megfordult, de az iszonyat lánya már ott állt felette. Vigyorogva bámulta őt, miközben rászegezte a hangtompítós pisztolyát. Farkasszemet néztek egymással. Most bármelyikük győzhet.
- Tudod, mi jár a fejemben? – tette fel a kérdést Valentina.
- Nem baj, ha nem akarom tudni? – vágta rá Izabella.
- Az, hogy milyen nevet adjak neked? Annát úgy hívom, hogy doki néni. És te amúgy pont olyan aranyos vagy, mint ő.
- Valóban?
- Valóban. De ma valahogy nem vagyok kreatív. Biztos, mert fáradt vagyok. Úgyhogy mond meg szépen, hogy mi a neved.
- Számít az?
Valentina közelebb lépett.
- Igen – súgta sejtelmesen. – Nekem számít. Vagy hívjalak hulla néninek? Nekem mindegy. Te döntesz.
- Izabella – mondta meg végül a fejvadásznő.
Az iszonyat lányának szeme felcsillant.
- Milyen gyönyörű neved van – örvendezett.
- Most barátkozni akarsz? – vetette oda gúnyosan Izabella.
- Nem altatópisztoly van nálad.
- Valóban.
- Meg akarsz ölni, igaz?
Izabella nem felelt. Valentina elismerően mosolyodott el és pisztolyát előszegezve, a veszéllyel mit sem törődve, három lépésnyi távolságban leguggolt a nőhöz. A mosolya olyan hirtelen fagyott le az arcáról, hogy Izabella ledöbbent.
- Pedig volna egy ajánlatom – mondta az iszonyat lánya.
- Mi lenne az? – kérdezte a fejvadásznő.
- Túlságosan egyedül vagyok. Tudod, engem már nem szeret senki. A doki néni sem. Bár itt van velem az iszonyat hercege, de hiába fogja a kezem, magányos vagyok. Nincs velem Viktor sem, mert elkapták. Társra van szükségem. Pont olyanra, mint te. Szerintem mi ketten nagy dolgokat vihetnénk véghez.
- Miket?
- Bármit.
- Bármit?
Izabella felkészült rá, hogy kilője a lány kezéből a fegyvert. Menni fog. Pont olyan szögben tartja, hogy könnyedén sikerülhet. Egy kicsit azért szédült még küzdelemtől, de menni fog, úgy érezte.
- Aztán csatlakozna hozzánk még valaki – folytatta Valentina.
- Kicsoda? – kérdezte Izabella úgy, mintha érdekelné.
- Nóri.
Ezen azonban meglepődött.
- Kicsoda? – kérdezte értetlenül.
- Jól hallottad – bólintott az iszonyat lánya. – Ő. Az ellenségem.
- Miből gondolod, hogy megtenné? Azok után, hogy megölted a vőlegényét? Szerinted azt meg fogja bocsátani, csak azért, mert te azt várod tőle?
- Meg fog bocsátani. Pláne, ha megtudja az igazat kettőnkről.
- Miről beszélsz?
- Hogy ő az unokanővérem.
Izabella előtt egy pillanatra megfordult a világ. De ahogy jobban szemügyre vette Valentina arcvonásait, teljesen egyértelművé vált előtte ez a tény. Hasonlítanak. Korábban is feltűnt neki, de nem tulajdonított ennek jelentőséget. Ezek szerint a két nagy ellenség valójában egy családhoz tartoznak.
- Nemrég tudtam meg – súgta Valentina. – Még mielőtt megkérdeznéd, miért most hallod ezt először.
- Csoda, hogy titokban maradt – mondta Izabella.
- Bizony. Na, leteszed a fegyvert?
- Bízzak meg benned?
- Igen.
Izabella mélyen a lány szemébe nézett. A pisztolyt tartó keze már becélozva, ám mégis habozott. Valentinának hipnotikus ereje van. Olyannyira, hogy a fejvadásznő néhány másodpercig komolyan fontolóra vette, hogy leteszi a fegyvert és átáll mellé. De még mielőtt ez a meggyőző erő a hatalmába kerítette volna, meghúzta a ravaszt. Kattanás. A lövés elmaradt. Még egyszer meghúzta a ravaszt. Megint semmi. Nem értette. Mi történt? Nem fogyhatott ki a lőszer.
Valentina csalódottan kapta ki a kezéből a fegyvert.
- Minek is beszéltem neked? – vetette oda halkan.
Izabella nem volt hajlandó a rá szegeződő fegyverre nézni, ehelyett az iszonyat lányával nézett farkasszemet. Borzalmas volt a lány tekintete, de ez egy cseppet sem érdekelte. Bár le volt győzve, mégsem akarta kimutatni sem a félelmét, sem a beletörődést. A végsőkig veszélyesnek akart mutatkozni.
- Lőj le – súgta a fejvadásznő.
Valentina elmosolyodott.
- Nem sietek vele – súgta sejtelmesen.
Izabella még látta, hogy a fegyver feléje lendül, aztán hirtelen minden elsötétült előtte.

*

Alexa Ajka utcáit járta és esélyeit latolgatta. Hogyan fogja előadni a kollegáinak, hogy miközben a kocsiját elgázolta egy vonat, melynek vezetőjét megölték, ő hirtelen Ajkán kötött ki néhány perc múlva? Arra esély sincs, hogy a Sötét Univerzum harcosai takarítani fognak. Talán azt várják ettől, hogy bujkálni fog és így gond nélkül megölhetik őt. Ráadásul ez a Kamilla rendesen lebuktatta a többit azzal, amit mondott. Elárulta a titkot, amiért a titokzatos vezetőjük meg fogja őt büntetni.
Csurgóra kéne mennie, ahol a Somogy Megyei Fény Harcosai élnek egy erdei házban. Készülnek. Jól ismeri őket és ott kéne neki is elrejtőznie, mert hamarosan egy egész hadsereg lesz a nyomában.
Ekkor megtorpant egy villanypózna fénye mellett. Tisztán érezte Valentinát. Behunyta a szemét. Látta maga előtt, amint az iszonyat lánya benzint locsol végig egy ház nappalijában. De nem is őt érezte igazán, hanem valaki mást. Egy régi ismerősét, aki nagy bajban van. Él még, de eszméletlen állapotban van.
- Izabella – súgta Alexa.
Azonnal oda akart teleportálni, de érzett valaki mást is. Egy sötét harcost, akinek nem látta az arcát, de ott rejtőzködött. Még Valentina sem tudott róla. Furcsa. Ezek szerint az iszonyat lánya semmit sem sejt.
- Oda kell mennem – súgta a nyomozónő. – Oda kell mennem. Tarts ki, Izabella. Megmentelek.

*

Izabella kinyitotta a szemét. Érezte, hogy odabilincselték a székhez. Látta, amint Valentina mosolyogva dobja a nappali bárpultja felé a benzineskannát. Az iszonyat lánya vigyorogva fordult felé. Hátborzongató volt a félhomályban, de a fejvadásznő összeszedte magát. Valamit érzett. Nem tudta megfogalmazni, mi volt az, de nagyon megnyugtatta. Talán átlépett már egy határt és beletörődött a sorsába.
- Nem is tiltakozol? – kérdezte Valentina, miközben felé lépdelt.
- Nem – felelte Izabella és elmosolyodott. – Tedd, amit tenned kell.
- Milyen bátor vagy.
Valentina kikerülte őt és mögé lépett. Lassan hajolt előre, hogy a nő a fülébe tudjon beszélni.
- Szívesen adnék még egy esélyt – súgta az iszonyat lánya. – De nálam ilyen nincsen. Egy van, és kész.
- Mennyire bánom – vetette oda gúnyosan Izabella.
- Bánhatod is. Most ott ülnél velem a konyhában. Főznék neked. Beszélgetnénk. Szövetségesek volnánk egy nagy és nemes ügy érdekében.
- Olvastam az aktádat.
- És tetszett?
- Egy manipulatív pszichopata vagy. Egy szerepjátékos.
- Igen, ezt írta rólam a doki néni.
- Ez az igazság.
- Te sem vagy egy jólelkű kisangyal.
- Nem is, de én nem legalább nem titkolom.
Valentina felsóhajtott. Izabella érezte, hogy ez a sóhaj is csak egy színjáték volt. Az iszonyat lánya a vállára tette a kezét.
- Te mégis csak egy senki vagy, Izabella – súgta.
- Akárcsak te, Valentina – vágta rá fejvadásznő. – És ne hidd, hogy különleges vagy, mert nem vagy az. És nem is leszel soha.
- Mégis elkaptalak.
- Szerencséd volt.
Valentina ismét felsóhajtott.
- Kár, hogy te nem is hallod – súgta sejtelmesen.
- Micsodát? – kérdezte Izabella értetlenül.
- A démonok suttogását a szélben. Én hallom. Romok között sétálok. És hallom, ahogy sugdolóznak.
- Nem csodálom, hogy feladta a doktornőd.
- Drága Izabella. Nemsokára lángokban fog állni a ház. És te is itt leszel majd.
- Ez van.
- Nem félsz. Ez tetszik.
- Minek féljek?
- Bátor vagy. De feleslegesen. Ez úgysem ment meg téged.
- Meddig húzod még az időt?
- Igazad van. Sietnem kell. Meg kell találnom azt az Attila nevű férfit, aki a telefonod szerint gyakran hívott téged. Van egy olyan érzésem, hogy ez az ember a te főnököd. Nem igaz, Izabella?
- De. Eltaláltad.
- Úgy tűnik, nem kedveled őt.
- Nem igazán.
- Adják át neki valami üzenetet?
- Nem kell.
- Akkor jó.
Azzal Valentina lassan a kertajtóhoz sétált. Kinyitotta, majd visszafordult az őt figyelő fejvadásznőhöz.
- Sajnálom, hogy így alakult – súgta.
- Én nem – vágta rá Izabella.
Az iszonyat lánya elvigyorodott.
- Pedig nagyon is bánod – mondta. – Főleg mostantól.
Elővett a zsebéből egy benzinesgyújtót, meggyújtotta és szobába hajította. Izabella rezzenéstelen tekintettel figyelte, amint hirtelen lángra kap körülötte a szoba. Valentina döbbenten nézte, hogy a fejvadásznő egyáltalán nem fél. Azok a bátor zöld szemek az ő kék szemeibe néztek. Ha a fejvadásznő el is vesztette a harcot, a lélektani küzdelmet teljességében megnyerte. Semmi félelem. Semmi.
Az iszonyat lánya végül integetett feléje egyet, majd vigyorogva elindult, hogy a házat megkerülve még időben beszálljon a kocsijába. Néhány másodpercig elgondolkozott azon, hogy vissza kéne szaladnia, hogy megmentse a nőt. De elvetette az ötletet. Izabellát nem tudja a maga oldalára állítani. Így hát marad Nóri, akivel esélyesebbnek érezte a dolgot. Az unokanővére, aki lassan mellette fog állni.
Amikor biztos távolságba került a teljes egészében lángoló épülettől, a visszapillantó tükörbe nézett.
- Egy igazi harcos voltál, Izabella – súgta maga elé. – Tényleg nagy kár érted. De te akartad.

*

Alexa erősen koncentrált, miközben lelki szemei előtt látta lángoló házat. Már teljesen bemérte a helyszínt. Minden erejére szüksége lesz, bármennyire is nem érezte már ott a sötét harcos jelenlétét.
- Megyek, Izabella – súgta maga felé. – Mindjárt ott vagyok.

folyt.köv.

2022.szeptember 19-29.
Budapest